A házassági vagyonjo
A 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári törvénykönyv Negyedik könyve tartalmazza a családjogi rendelkezéseket is; a hatálybalépés után kötött házasságokra a korábban hatályos Családjogi törvény helyett már ezt kell alkalmazni.
Az új törvény a házassági vagyonjog szabályozásában hasznosította a több évtizednyi tapasztalatot, és a korábban törvényben nem rögzített, de a gyakorlatban létező megoldásokat. Míg korábban a törvény szerinti (tulajdonképpen vagyonközösségi) jogviszonytól a felek csak egyedi házassági szerződéssel térhettek el (azt is csak 1986. óta), addig a Ptk. két, a hagyományostól eltérő vagyonjogi megoldást is részletez. A felek ezek bármelyikét egy egyszerű, a törvényre utaló megállapodással választhatják. Továbbra sincs akadálya annak sem, hogy a felek egyedi, a különböző házassági vagyonjogi rendszereket szabadon „keverő’ házassági szerződést kössenek.
A törvényes házassági vagyonjogi rendszer [Ptk. 4:37. – 4:62. §§]
Félreértések elkerülése végett: az elnevezés nem arra utal, hogy a másik két rendszer nem lenne „törvényes”. Valójában úgy kell érteni, hogy ha a házasfelek egymással semmiféle szerződést nem kötnek, akkor közöttük házassági vagyonközösség jön létre és áll fenn.
A közös vagyonba tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek, és közösen viselik a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat. Mind a pozitív vagyon, mind a terhek a felek között egyenlő arányban oszlanak meg. [4:37. §]
Nem közös, hanem a szerző házasfél különvagyona [4:38. §]:
- a házastársi vagyonközösség létrejöttekor már meglévő vagyontárgy;
- a házastársi vagyonközösség fennállása alatt örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgy;
- a házastársat mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog, kivéve a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjat;
- a személyét ért sérelemért kapott juttatás;
- a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy;
- a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyon helyébe lépő érték.
Meg kell jegyezni, hogy bár a törvény e szakaszban a „házassági vagyonközösség létrejöttéről” ír, más rendelkezéseiből egyértelműen kiderül, hogy ha a házasságkötést megelőzően a felek élettársakként együtt éltek, akkor a házassági vagyonközösség közöttük már az élettársi jogviszony kezdetén létrejött. Ez esetben nem a házasságkötés, hanem az életközösség kezdete előtt szerzett vagyontárgy különvagyon.
A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt a kezelési, a fenntartási költségek és a terhek levonása után fennmarad, közös vagyon. (Tehát például az egyik fél különvagyonába tartozó ingatlan hasznosításából származó nettó jövedelem közös.)
Az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik.
Ha a rendelkeznek különvagyonnal, akkor is érdemes ezt a tényt írásban rögzíteniük, ha egyébként a törvényes vagyonjogi viszonyt választják. A 4:41. § (1) ugyanis vélelmezi, hogy a vagyonközösség alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgy közös. A vélelem később szükségessé váló megdöntését az okirat hiánya megnehezítheti.
A vagyonközösség megszűnésekor a különvagyont ki kell adni, a közös vagyont egyenlő arányban el kell osztani. (Bár nem célszerű, de a tulajdonjogi szabályok szerinti közös tulajdon egyes dolgokon – így különösen ingatlanokon – fenn is maradhat.)
A közszerzeményi rendszer [Ptk. 4:69. – 4:71. §§]
A törvényes vagyonjogi rendszer és a később ismertetendő vagyonelkülönítő rendszer sajátos keveréke.
Az életközösség fennállása alatt a felek a vagyonukkal külön-külön, önállóan gazdálkodnak (ami persze nem zárja, hogy a polgári jog általános szabályai szerint - adásvétel, ajándékozás, tartási szerződés, öröklés stb. útján - közös tulajdont szerezzenek); az életközösség megszűnése vagy a szerződés korábbi megszűnése után azonban bármelyikük követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonában közszerzemény [4:69. § (1)].
A közös háztartás költségeit, a közös gyermek felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen, egyenlő arányban viselik; a háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül [4:73. § (2)].
Tehát mindaz, amit ki-ki a házassági életközösség ideje alatt bármilyen jogcímen szerez, az az ő különvagyona, beleértve a vállalt kötelezettségeket is: annak a tartozásnak a megtérítéséért, amelyet az egyik fél egyedül vállalt, a másik fél nem felel. Fontos hozzátenni, hogy a feleknek a közszerzeményi rendszert létrehozó szerződése harmadik személyekkel szemben csak akkor hatályos, ha az országos nyilvántartásba bevezették, vagy bizonyítható, hogy a harmadik személy tud róla. [4:65. § (2)]
Ha azonban az életközösség (vagy csak a közszerzeményi rendszert létrehozó szerződés) megszűnne, akkor a feleknek el kell számolniuk egymással. Meg kell állapítani, hogy a vagyonuk mennyivel nőt („szaporodott”), és a szaporulatot mint közszerzeményt, egymás között egyenlően el kell osztani. A vagyonszaporulatnak azt a részét kell közszerzeménynek tekinteni, amely a törvényes vagyonjogi rendszer szerint közös vagyon lenne.
A hiányzó különvagyon megtérítésének csak akkor van helye, ha abban a felek kifejezetten megállapodtak [4:69. § (4)]; ami megfordítva azt jelenti, hogy a felek megállapodhatnak úgy, hogy az elhasznált, felélt különvagyont az életközösség megszűnése után a másik fél köteles részben vagy egészben megtéríteni.
Annak, hogy a felek ezt a vagyonjogi rendszert válasszák, elengedhetetlen feltétele a megfelelő alakiságú házassági vagyonjogi szerződés megkötése. A szerződésnek pontosan és körültekintően rögzítenie kell az életközösség létrejöttekor fennálló állapotokat, egyfajta vagyonleltárt kell felvenni a felek különvagyonába tartozó tárgyakról. (beleértve a vagyoni értékű jogokat és a terheket, kötelezettségeket is.)
A megkötött szerződést célszerű nyilvántartásba vétetni, mert annak híján az egyik fél által vállalt kötelezettségek teljesítését a jogosult a másik féltől is követelheti. (A házasfelek egymás közötti jogviszonyában természetesen ilyenkor megtérítési igény keletkezik, de annak érvényesíthetősége sokszor kétséges, és egyébként is egyszerűbb a felelősséget eleve kizárni.)
A vagyonelkülönítési rendszer [Ptk. 4:72. – 4:73. §§]
A felek között nem jön létre vagyonközösség, ezért az életközösség megszűnéskor sem kell elszámolniuk egymással. Egymás tartozásaiért nem felelnek. A háztartás, a gyereknevelés költségeit viszont közösen kell viselniük.
Technikailag a vagyonelkülönítés nagyon könnyen megvalósítható, a gyakorlatban azonban számos problémát vet fel. Így például az időközben szerzett vagyontárgyakról vagy minden esetben írásbeli szerződést kell kötni, számlát kell kérni, vagy a szerződést a vagyonleltár részében időnként újra és újra módosítani kell, különben az eredetileg bele nem foglalt vagyontárgyak tulajdonjoga vitássá válhat.
A szerződés nyilvántartásba vétele méginkább ajánlatos, mint a közszerzeményi vagyonjogi rendszer esetében.
A házassági vagyonjogi szerződések közös szabályai [Ptk. 4:63. – 4:68. §§]
A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták [4:65. § (1)]. A szerződések ugyanezen formaságok betartásával a felek egyező akaratával bármikor – tehát nem csak a házasságkötéskor – megköthetők, módosíthatók, megszüntethetők.